Egy szent ember egy nap Istennel beszélget...
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen......
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva .
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
A Pokol gyakran itt van a Földön.
Hozzászólások
Hiszem, hogy ez a tiensbázis
Hiszem, hogy ez a tiensbázis azt példázza, hogy megtanítjuk halászni , aki hajlandó a változásra és naponta új ismeretek befogadására.
Ilyen világban élünk. Pokol!
Ilyen világban élünk. Pokol! Ilyen példa van előttünk. Átgázolunk másokon. Csak az anyagi harácsolás számít. Kihalt a szeretet, részvét, segítés.
Segítsük egymást. Adjuk Szeretetet és azt kapjuk vissza.
" Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és a rablók megtámadták kifosztották, megverték, félholtan otthagyták.
Egy pap Isten szolgája/ ment azon az úton, de nem segített, még ki is kerülte. Úgy tett egy másik is, egy levita /Izrael kiválasztott elit törzséből/.
Arra járt egy szamaritánus,aki megszánta és odament hozzá.
Olajat és bort öntött sebeire, majd bekötözte. Azután elvitte őt egy fogadóba és ápolta. Másnap két dénárt adott a fogadósnak és azt mondta neki:
Viselj rá gondot, és ha valamit ráköltesz megadom néked."
Marcsi
A falánk és önző ember éhen
A falánk és önző ember éhen marad, mert csak magára gondol.
A pokol valóban a földön, jól példázza ez a kis anegdóta.
Tisztelet a kivételnek, mert csak akad igaz kevés aki segítö kész
és segit a másikon.Mert az ént /az egó/-t félretette.
Farkas Piroska
Hozzászólás