válság

Kijevben jártunk a TIENS 8 éves ukrajnai fennállásának ünnepén


Példás szervezés és vezetők, jó csapatépítés

2009. május 2-án és 3-án Ukrajna fővárosában, Kijevben volt a TIENS értékesítők és vezetők színe-java. Közöttük természetesen a magyar, a román és a szlovák csapat krémje is.

Volt, aki repülővel érkezett, mi azonban nagy kalandra szántuk el magunkat.
Már április 30-án elindultunk, és az ukrán Csop községig kisbusszal utaztunk, hogy ott felszálljunk a „transzukrán expresszre”. Persze nem ez a neve, de a 16 órás, hálófülkés utazást biztosító, több száz méter hosszú járatra ez illik leginkább.

A "fapados" utazási körülmények ellenére bronz, ezüst és aranyoroszlán szintű munkatársak is a vonatot választották. Rögtön alakult is egy-két vezetői értekezlet.
Eközben a három nemzet értékesítői megosztották egymással tapasztalataikat, sőt ételüket-italukat is :) Utóbbi csak fokozta az amúgy is jó hangulatot.


Éljen május 1.!


Az ukrán fővárosban a május elsejei felvonulásba csöppentünk bele. Vegyes érzelmekkel töltött el a kapitalizmus jegyeit magukon hordó épületek között elhaladó „kommunista felvonulás”, amely az ünnepség egyik része.
Az idősebbek ennek a kettősségnek a hatásával ma sem békültek ki, közülük sokan tüntettek a rendezvény ellen.

Délután egyre beköltöztünk a Szabadság téren lévő Kozatsky Hotel szobáiba, és már indultunk is, hogy egy kétórás körútra menjünk. Az idegenvezetőnek és kedves tolmácsunknak (Molnár Győző) köszönhetően színvonalas kalauzolás mellett nézhettük meg Kijevet. Hasonlóan Budapesthez, Kijevnek a Dnyepertől Nyugatra eső része dombokkal tagolt, míg a Keleti parton az újvárosi rész síkságon terül el.
Ezen az oldalon található Alexander Jaremcsuk irodája és tréning központja is, ahol átvehettük ajándék párnáinkat és beszerezhettünk néhány hiánycikket is.


Május 2., az ünnepelés napja

Délelőtt még városnézés volt a program.
Bejártuk a Szent Szófia katedrálist és a Szent Mihály templomot, amely mellett az Ukrán Külügyminisztérium monumentális, oszlopokkal díszített épülete látható.
Végigsétáltunk a „Kijevi montmartre-on” ahol a festők képeiket árulják, míg az utca túloldalán egész bazársor húzódik. Kiszuperált pilóta sapkától kezdve, Obama, Gorbacsov és más hírességek képével festett matrjoska babákon át, a tradicionális mintákkal nyomott fejkendőig minden kapható itt.
Az utca végén pedig már a Szent András templom található, zöld kupolával, amelyet természetesen gazdagon díszítenek arannyal.


Az ünnep

Ukrajnában 8 éve alakult a hivatalos TIENS képviselet, amelyre a vezetők és minden színpadra lépett ukrán értékesítő nagyon büszke.
Világszínvonalú szervezés mellett rendkívül változatos és színvonalas műsorszámokkal tették könnyeddé az ünnepi beszédeket.
Leginkább a szláv nyelvterületen híres előadók és együttesek mellett fellépett az Ukrán Nemzeti Tánckar is, amelynek tagjai hihetetlen lendülettel és összhangban táncoltak két alkalommal is.
Felszólalt Li Jinyuan elnök, vezérigazgató úr, aki sokat sejtetve utalt már a következő napon tartott beszédére is.


Május 3. - Komoly bejelentések napja

Komoly, de nem komor beszédet mondott az elnök, aki a gazdasági válságban is a tavaszt látja a TIENS számára. Ezt is és a folytatást is érdemes volt ott és akkor meghallgatni.
A recesszió előrejelzését biztosító információk forrására csak utalt Li Jinyuan Úr. Ugyanakkor a krízis negatív hatásainak elkerülése céljából előrehozott beruházásokkal kapcsolatban annál közlékenyebb volt.

Több forrásból megerősítették illetve pontosították, hogy

  • 2009-ben a TIENS cég Kelet-európai régióját ellátó gyár Magyarországon fog épülni.
  • A gyárról előzetesen már annyit tudunk, hogy 200-250 munkahelyet teremt egy 50.000 nm-es ingatlanon.
  • Itt is (mint minden gyárában) nyugati fejlett gyártósorok lesznek, méghozzá a Bosch cégtől.
  • BEINDUL IDÉN AZ E-KERESKEDELEM

Utóbbi bejelentésnek én és a csapatom különösen megörültünk, mert a független online TIENS Bázis felállításával az Interneten népszerűsítjük a cég üzleti lehetőségét és termékeit, illetve az ehhez szükséges tudást halmozzuk fel a munkatársak képzéséhez.

A cikket pedig az elnök - biztató és egyben határozott - szavaival zárom:
"Jövőre elvárom, hogy Kijevben 30.000 fős ünnepséget kelljen szerveznünk."



Képek

2009.május-Kijev

"Olyan szegények voltunk, hogy a víz sem volt bevezetve a házunkba"

Kiragadott sorok Rékasi Károly színművésszel készült riportból.

A cikkhez semmit sem kell hozzáfűzni, magáért beszél.



"- Mennyi maradt benned mostanra a vidéki fiúból?


- Az életben maradási küzdelmemet minden bizonnyal vidékről hoztam. A szüleimtől azt láttam, hogy erőn felül dolgoztak, és mindig minden körülmény között feltalálták magukat. Én is ezt tettem.
A munka szeretetét nyilván tőlük örököltem. Amikor már Pesten élve Encivel kilógott a nadrágból a fenekünk, s a kislányunk is ott volt, kitaláltuk, hogy elkezdtünk angrózni. Pulóverekkel és farmerokkal kereskedtünk.
Gigit elvittük bölcsődébe, ezután elkezdtünk butikokba rohangálni, próbáltuk eladogatni a ruhákat, majd mindketten rohantunk próbálni.

-Ebből legalább volt pénzetek?


- Volt, de a következő karácsonykor elúszott.
De a Sors, vagy a Jóisten aztán mindig ad valamit. Majd el is vesz. Nem hagy minket Encivel elpuhulni. Hála istennek ma már nincsenek napi filléres gondjaink. De látjuk, hogy mi folyik körülöttünk a világban, s ez arra késztet bennünket, hogy folyamatosan megoldásokat keressünk az életünkre. Tudjuk, hogy semmiképpen sem szabad egyetlen dologra feltenni az életünket. Nézd, van egy húszéves lányunk, és egy hétéves kisfiunk. A lányunk vélhetően még sok éven keresztül tanulással tölti majd az idejét, tehát nem tudja magát eltartani. De a hétéves kölyök egész biztos, hogy még sokáig a támogatásunkra szorul. Manapság, amikor pillanatonként változnak helyzetek, akkor mindenképpen arra kell törekednünk, hogy nem több, hanem sok lábon álljunk.

- Jászberényben, a szülői házban, a nagy szegénységben mi hiányzott neked a leginkább?


- Semmi.

- Nem szerettél volna kazettás magnót, vagy szuper biciklit?


- Például nagyon szerettem volna váltós biciklit. Az akkor óriási dolog volt. Manapság látom, hogy alig tizenéves gyerekek több százezres kerékpárral tekeregnek.
A váltós bicikli akkor pontosan 1330 forintba került. Persze nem tudták megvenni a szüleim. De mondták, hogy jön a húsvét, és a locsolkodási pénzből vegyünk kisbárányt. Ha én egész tavasszal és nyáron legeltetem a bárányt és vigyázok rá, akkor ősszel, a szüret idején jó áron el tudjuk adni az állatot, és annak az árát eltehetjük. Ha nem is egy, de két szezon árából összejöhet a bicikli. Így is lett. Locsolkodáskor összegyűlt a pénz, megvettük a bárányt. Ősszel elment. A következő locsolkodási pénzből már négy bárányt is vehettünk, s amikor ősszel ezeket is értékesítettük, már volt pénz biciklire. Azt hiszed, akkor azt éreztem, hogy baj van? Végig magam előtt láttam a biciklit. És a bárányokat, amint nőnek. S közben megtanultam, hogy felelősséggel tartozom a dolgaimért.

- Több volt a pályádon a jó, mint a rossz?


- Persze, abszolút ajándéknak tekintem azt a pályát.

-Amit bárkinek jó szívvel oda is ajándékoznál?


- Igen. És tudod miért? Mert pontosan tudom, hogy én ebből épültem, folyamatosan gazdagodtam. Mert nem voltam hajlandó akár egy kudarcot is csak kudarcnak tekinteni. Hanem pontosan tudom, hogy azt sem szabad eldobni, mert mindenből tanulni kell. Nem csak lehet, kell. A fiammal voltunk múlt hétvégén egy sakkversenyen. És amikor mattot kapott, nagyon lelombozódott. Miközben várt egy következő partira, beszélgettünk. Mondtam neki, hogy soha ne veszítse el annyira a kedvét, amikor egy vesztes meccsben van, hogy ne tudjon arra figyelni, a másik mit művel éppen. Mert ez is alkalom arra, hogy tanuljon tőle. Lehet, hogy az érmet ezen a versenyen nem az én nyakamba akasztják, de mindenképp gazdagabban kell hazamennem egy versenyről."


Rékasi Károly és felesége, Détár Enikő élettörténetéről készült riportot teljes egészében ITT olvashatja el.

Tartalom átvétel